Classic Rock

Levai Ferenc - Oly Szep / Varj / O Aki Igy Koszon / Egy Csokod (Vinyl) download full album zip cd mp3 vinyl flac

A multba, ifjusagba. Villamos elet, A nagy Babel utjara hagtunk. A kocsis fiityoreszett. Most fut bolond-sok almoin ala A futtyos, barna szornyeteg. Holnap feherebb en leszek-e? Vagy a svajci hegyek? Holnap feherebb en leszek, en, Teli sirkertek szele jo, Kiildi mar a csokjait nekem A magyar Temeto. Oh, az elet nem nagy vigalom Sehol. De amulni lehet. Szep amulasok szent varosa, Paris, Isten veled.

Az en hutlen, beteg istenem Ulje itt mindig vad torat: A tuzcsovas, felseges Orom. Dalolj, dalolj, tovabb. Toled hallja a zsoltarokat E koldus, zuros, bus vilag S az eletbe belehazudunk Egy kis harmoniat. Dalolj, dalolj. Idegen fiad Daltalan tajra megy, szegeny: Koldus zsivajat a magyar Eg, Oh, kuldi mar felem. Fagyos lehellet es hullaszag Szall ott minden virag felett. Elatkozott hely. Nekem: hazam. A naptalan Kelet.

Megis megyek. Visszakovetel A sorsom. S aztan meghalok, Megolnek a daltalan szivek S a vad pezsma-szagok. Megolnek s nem lesz mamorom, Kinyulok butan, hidegen. Paris, te orias Dalolo, Dalolj mamort nekem. Az alkonyatban zengnenek itt Tovabb a szent dalok. Kivagtatna a vasszornyeteg Es rajta egy halott. Mert 6 megert. Neki, oh, jaj, csupan neki, Bus, attetszo szivem tobbe mar nem talany, Sapadt homlokomnak verejtek-patakan Frissitve omolnak az 6 szent konnyei.

Barna, szoke, voros? Oh, nem tudom en, nem. A neve? Emlekszem: lagyan zendiil, melyen, Mint kedveseinke ott lenn, a sirba, lenn. Nezese hallgatag szobrokenak masa, Szava messzirol jon, komoly, bus, fenytelen: Mint elnemult draga szavak suhanasa.

A Duna partjan Demonok tiznek csiifot velem, A Szajna partjan almokba von be Szazfele, szuz szerelem. A Duna partjan Ceda lanyhoz hajt durva m, A bor ad almot S a poharamat osszetorom. Ott: ring lelkem muzsikas alkony Szent zsivajan S ugy csokolom meg az eletet, Mint orkideat a Leda hajan. Oh, szent hajnal-zenges: Elet szimfoniaja, Csodalatos Elet, Be jo volna elni. Valahol szep lehet az elet, Mert lany utan futok S valahol nagy lehet az atok, Mert sirni sem tudok.

Halljak egymas vad kattogasat, Mig a nagy ej leszall S a nagy ejen egy pillanatban Mind a ketto megall. Csokok vilaga a vilagunk, Csokban fogan a gondolat, Kicsi kis agyvelo-csomocskak Cserelnek tiizes csokokat S a legforrobb csokbol sziilet meg A legszebb, legnagyobb ige, Mely hoditoan csap bele A vegtelenbe, semmibe. S a leglanyhabb csokbol fakadt ki A sziirkeseg, a regi masa: Nines vad parzas, nines tiizes csok ma S nines a vilagnak messiasa.

Ugy van talan: szep a vilag s jo, Mi vagyunk satnyak, betegek, Jegfagyos csokokban fogantunk S a fagy a lelkiink vette meg. Szent kej a csok es szent az elet, A parzas vegtelen sora S atok a csok, atok az elet, Ha nines a csoknak mamora. Az elturt csokok tunya naszan, A langyos csokok ejjelen Az atok egyre no folottiink S igy lesz az elet lomha, ven S igy leszvink mi, parzo kiralyok, Kopottak, biisak, betegek, Kiknek csokolni szomjas tvizzel Mar nem szabad es nem lehet.

Ha szomjas ajkak szomjas csokot Csak szomjas ajkra hintenek, Ma ez a fold iidvok Olimpja S nem laknak itt: csak istenek. Sziirke, Silany, szegeny vilag. Megiilte Az orok kod, mely egyre remit. A laplakok kozt varom en itt Az en szep, fenyes reggelem, Bus esti kod remit s borul ram, De az a reggel megjelen.

Remek kozott, gomolygo kodben Elsziirkiil minden itt a lapon, A lelkem villan neha-neha, Szikrait a remekre hanyom S hogy el ne izzek, hogy legyen: A sziirkesegbol neha-neha Kidugom biiszke, nagy fejem. Vagyok feny-ember kodbe bujva, Vagyok veszteglo akarat, Vagyok a laplakok csodaja, Ki fenyre termett s itt marad Kddomlaszto reggelre varva, Varvan, jon-e a virradat. Az lesz virradat. Vulkanhegyek nonek a lapon, Jon a sugar egesz sereggel, Vegigcikazik a vilagon.

Langoszlop lesz, mi most kodos rem, Langfolyo lesz a szenny, salak S a veszteglo bus akaratbol Lesz diadalmas akarat. Talan vulkan-hegyekre lepek Vervoros, biiszke lobogoval Es torlaszok folott siivoltok Rombolni hivo bomba-szoval, A biintengert szabaditom fol, Hogy kiszakitson nadat, tolgyet, Hogy vegtol-vegig hompolyogjon, Hogy megtisztitsa jol a foldet, Hogy tobzodjek a reg veszteglo, A gatra szomjas akarat. Arany-voros hajtenger fodje, Feher hab legyen melle, valla, Gyilkos szemu, forron lehello Legyen majd ez az ordog lanya S en elhajftom lobogomat, Rohanok, bukom 6 elebe, Egetni vagyva, langban egve, Szazszorozva duzzad fol bennem A lap lenyugozott hatalma: Raomlom gyilkos szerelemmel, Befod az arany-voros tenger S en elmerulok olve, halva.

Ha vad viharban atkozodva allunk: Egyiitt roskadjon, torjon ossze labunk. Ha egy-egy oran megtelik a lelkiink: Udvot, gyonyort csak egymas ajkan leljunk. Ha ott fetrengek lenn, az utcaporba: Boruljon ram es oyjon atkarolva.

Lisztito, szent tuz hogyha altaleget: Szarnyaljuk egyiitt be a mindenseget. Mindig csokoljon, egyforman szeressen: Konnyben, piszokban, szenvedesben, szennyben. Amiben minden almom seinmive lett, Hozza vissza 3: legyen 6 az Elet. Kifestett arcat angyalarcnak latom: A lelkem lenne: eletem, halalom. Szetzuzva minden kotablat es lancot, Holtig kacagnok a nyiizsgo vilagot.

Egykor nagy asszonykent bolyongtam Forro es buja tajakon Almatagon. Messze es melyen az Idoben En asszony voltam: termetes, Szerelmetes. Jottek utanam vezna ifjak Siman, vagyoan, betegen: Emlekezem. Csuklo zokogasom hallom elore, Mikor nevetek, Lelkem holloinak karogasaba Trefas verebek Belecsiripolnak.

Vagyakozni felek. A Teljesiiles Jon es meggyalaz. Nyugalom sem kell, hisz vagtat utana Egy vad men: a Laz. Jaj, rettegek elni. Ertem a titkot, a nadi beszedet, Susog a nadas s en messzekialtok: Nadi vilag, fm, megjott a kiralyod, Midasznak sarja szallott, fm, elebed. S barmint kacagtok leha, lenge nadak; Hodolni fogtok uj Midasz kiralynak, Hodolni fogtok bizonyosan nekem. Mert szent az osom, szent kiralyi tronom: dsdmet aldom, tronomat megovom Itt, a susogo nadak mezejeben. Hallod-e, nadas?

Be szep a vilag itt. Aldalak, nadas, oh, aldalak, Elet. Szepsegedert, mely a vaknak vilagit; Nyugalmadert, mely keresi a harcot, Igazadert, mely siiket fiilbe harsog. Aldom en mindazt, amit te adsz, Elet, Nagy gyavasagod, mely kifog a hoson S aldom Midaszt: en szamarfules osom.

Oh, kiraly-osom, be szep dolog elni Szamarfullel es 6s kiralyi bottal, Lelkendezo, bolond, reszeg robottal. Oh, kiraly-osom, be erdemes elni Itt, a susogo nadak mezejeben.

Aldalak ujra, halasan, kevelyen, Minden kis percert, amelyben oriiltem Es kacaghat itt a nadas koriiltem: Ur es vidam lesz Midasz sarja itten, Kacagj csak nadas, en hiszek a hitben. Akarhogy is, de gydnyorii a reggel, Mely jonni fog majd hirrel, gyozelemmel, Szepek a dalok, melyek fognak zengni Es erdemes lesz oijongve szeretni A csokos asszonyt, ki majd eljon ertem.

Szepek a vagyak, az almok, a tettek, A csokok, melyek ezutan sziiletnek S szent vagyok en e reszeg mamor-verthen. Almok, leanyok, bomlott ingerek, Gondok, kinok vajtak a melyet: Gyultek a tarnak es a remek.

Fent, fent a csiicson: nagy-nagy sziizi csond. Gondolat-manok csoda-tanca, Lent: a remeknek harsogasa. Lelkem tetojen szent tancaikat Fiirge manok riadva jarjak, Lentrol, lentrol biignak a tarnak. Egy pillanat es megindul a hegy: A biiszke teto tancos nepe Bevagodik a semmisegbe.

Hamvadok, egek: Meritsetek be arany-arba, Adjatok, adjatok menedeket. Egy vad muzsika kerget, orjit, Csorgo aranyak muzsikaja. Nemitsa el mar ezt a zenet A biivos palca, az aranypalca. Jqjjon az edes, siiket este, Hoi dal nem hallik, lang se lobban: Aludni akarok aranyagyon Renyhen, meredten, jollakottan. Meg elt a Mese S egy tavaszon en valakire vartam. Mese-zajlas volt.

Zajlott, sirt a vagyam, Parthoz sodort egy illatos meset, Parthoz sodort egy kosza asszony-arnyat. Hoi szedte? Nem tudom, de szep, Uj mese volt ez s az amy csodasapadt.

Mindig szerettem arnyat es meset: A legszebb meset es a legszebb arnyat Egy babonas tavaszi ejszakan Addig kerleltem, mig eletre tamadt. Meg elt a Mese. Meghalt a Mese Ugyanez ejjel. Benan, felve, fazva, Elo mesere s elo asszonyara Riadtan neztem. Nem az en mesem. Es ez az asszony, ez a csodasapadt? Ez Minden-asszony, ez nem az enyem. Tolvaj a lelkem, idegen csodakat, Idegen arnyat terem es meset: A mese regi s rizsporos arnyat Kerleltem egy tavaszi ejszakan; Mikor a vagyam utolszor megaradt.

Meghalt a Mese. Vigyorgott ram es tilt meredten: Az aranyon iilt, az aranyon, Ereztem, megol, ha hagyom. Sertes testet, az undokot, en Simogattam. Vad vagyak vad kalandoranak Tart talan? S terdre hulltam ott.

Az en szivem megis az aldott: Az Elet marta fel, a Vagy. Arany kell. Mennem kell tovabb. En nyoszorogtem. A habok Az tizenetet egyre hoztak: Varunk. Van-e mar aranyod? Zugtak a habok, a habok. Es osszecsaptvmk. Rengett a part, Husaba vajtam kezemet, Teptem, cibaltam. Aranya csorgott. Nem mehetek, nem mehetek. Ezer este mult ezer estre, A verem hull, hull, egyre hull, Messzirol hivnak, szolongatnak Es mi csak csatazunk vadul: En s a disznofejfl Nagyiir.

Amig nem lattok, nem ekesittek, Nem rubrikaztok, addig: vagyok. En csak bus alom-bab vagyok, Jatekos kezek rangatottja, 6k tancolnak tancot velem, 6k dobnak a csillagokig Es ok meritnek a habokba. En a nagy aldozo vagyok, A maglyagyujtok korcs utodja, Elfogadom a kmokat, Nines egyebem, egy szivarom Es szall a fustje folcsapodva. Szivarfiistombe hintsetek Illatos port, mar eg a maglya.

Varjatok egy kicsit, kezek, Varjatok: a szivarom eg, Elalszik mindjart, nemsokara. Reszket a Fold. Bus ragyogasban Varunk valamit s szornyu lazban. A palmas part inog, Vadkaktuszok osszehajolnak, Sirnak a jazminok. Voros szarnya repesve csapdos. Honnan jon? Mit hoz? O jon: az uj vezer? Milyen voros iromba szarnya. Uj Hajnalnak a pirja, langja Vagy ver az, ujra ver? S all, all a lilas kodben A nagy, voros szeker. Ez a mese-erdo: En vagyok itt a nagy eletre kelto.

Ma a csodaknak ejjele vagyon, Valosag lehet, mit csak alom festett: Csak egy oraig orizzem a tested. S vissza se nezek, ugy futok tovabb, Varj uj lovagot, ujabb ezer evet, Aludj az erdon.

Felek toled. Jo ejszakat. Utolso fenytivornyad Reszegit most, narancsviragos orszag S mig langok gytilnak cifra partodon, En egy utolsot, biicsut almodom. Tegnap, igen, alig ketezer eve S itt kacagott Gallian felesege, Udvari nep kozt itt iilt tronusan Es itt ziigott a taps a vad tusan. A manak hegedose? Vagy amy talan? A tegnap koldus-ose? Elotte buszke, uri nep szalad S a tanyerjara nem hull penzdarab.

S en almodon, mamorral, konnyes szemmel Szallok lejjebb, hoi ill a notas ember, Lelkemben zendiil nagy titkok szava Es osszezug a tegnap es a ma. Tegnap, igen, ragyogott az arena, Tegnap, igen, itt ult a notas bena S az imperator biiszke asszonya S a biiszke nep ra nem nezett soha. Es akkor is az alkony, a buko nap Mamort adott egy ifju vandorlonak, Ki jott Keletrol, area halavany, Poeta volt vagy nem is volt talan. Belenezett a buko, voros napba, Evezredek folytak egy pillanatba, Lelke repiilt, szallt idon, teren at S vitte ziigon a bena bard dalat.

Es almodon, mamorral, konnyes szemmel Megy, megy az is, hoi ul a notas ember, Utolso penzet elebe veti S a messzesegnek biisan vag neki. Ki varja a holnapot: Igy varja azt a holnap.

Vagjon ele a halal Minden boldog mosolynak, Szakadjon meg az ero, Kezdeten nagy vivasnak, 47 Ne legyen vig lakoma Az elet mindig masnak. Ttiz legyen minden arany, Minden boldog csok mereg. Szarnyad van, csapkodsz, oriilsz? Hat ezert ollek en meg. S boldog vagyok, mert oltem. Mindig a holnapra mosolygok, Elvagyom onnan, ahol bolygok, Ugy vagytam ide s most mar szallnek. Oh, en bolond, bus, beteg arnyek. Viragport szital a lelkemre, Elkabit, mamorban iilok, Bus, vad tiizek serkennek bennem: Oriilok, oriilok.

Torom a szarnyat. Hess, hess. Oh, vidam hajnalok Madara, mit akarsz te tolem? Meghalok, meghalok. Mind tiizesebben Izznak az erek, idegek, Csak a verejtekem lesz egyre Hidegebb, hidegebb.

Jonnek eros, breton legenyek S fejkdtos, komoly, sztiz leanyok S folzeng egy bus, istenes enek. Kod es zsolozsma. Zvig a tenger, Voros barkara visznek minket Konnyel, viraggal, felelemmel. S teli orkan vad szele dobban, Voros barkank tengerre vagtat S futunk feheren es halottan. Ropiilj, hajom, Ne felj, hajom: rajtad a Holnap hose. Szallani, szallani, szallani egyre, Uj, uj Vizekre, nagy sztizi Vizekre, Ropvilj, hajom, Szallani, szallani, szallani egyre. Uj horizonok libegnek elebed, Minden percben uj, felelmes az Elet, Ropvilj, hajom, Uj horizonok libegnek elebed.

Nem kellenek a megalmodott almok, Uj kinok, titkok, vagyak vizen jarok, Ropvilj, hajom, Nem kellenek a megalmodott almok. En nem leszek a szvirkek hegedose, Hajtson Szentlelek vagy a korcsma goze: Ropvilj, hajom, En nem leszek a szvirkek hegedose. Szeme, vagya, eper-ajka, Szive, csokja mindig konnyes.

Ilyen volt a legszebb asszony, Az en fiatal anyam. Csak azert volt 6 olyan szep, Hogy 6 engem megteremjen, Hogy 6 engem megfoganjon S aztan jojjon a pokol. Bizarr kontyan tilt az atok. Ez az asszony csak azert jott, Hogy sziilje a legbizarabb, A legszomorubb fiut. Fenye sines ma a szemenek, Feketeje a hajanak, Toporodott, bena asszony Az en edes jo anyam. En kergettem a vensegbe: Nem jar tole olyan tavol Senki, mint torz-eletevel Az 6 szomoru fia.

Szent Mihaly utjan suhant nesztelen, Kanikulaban, halk lombok alatt S talalkozott velem. Ballagtam eppen a Szajna fele S egtek lelkemben kis rozse-dalok: Fiistosek, furcsak, biisak, biborak, Arrol, hogy meghalok. Elert az Osz es siigott valamit, Szent Mihaly utja beleremegett, Ziim, ziim: ropkodtek vegig az uton Trefas falevelek.

Egy perc: a Nyar meg sem hokolt bele S Parisbol az Osz kacagva szaladt. Itt jart, s hogy itt jart, en tudom csupan Nyogo lombok alatt. Edes kolyok: beteg, merengo, Koriillengi s babralja lagyan Szegeny agyam.

S en gyermekkent ebredek sirva Szazszor is egy babonas ejen, Ugy, mint regen. Oreg legeny, boldog legeny, hajh, Magtalanul, bolcsen, keseriien. Oreg legeny, boldog legeny, hajh, Egy szep napon ha osszeestem, Nem lesz kazus. Pincer jelenti Itt, vagy Svajcban, vagy Budapesten: Oreg legeny, boldog legeny, hajh, Harminchat szam, harmadik emelet.

Nem kerdezek mar: keszek a valaszok. Miert az elet, miert a viadal? A fene banja. Nyilvan akarja valami vak atok. Nagy alazattal hajtom le a fejem. Gorgessen a perc, az 6 dolga bizony, Merre, mivegre. Csak neha-neha torzul el az arcom. Sokallom: megis sok az en nyavalyam.

Ejh, megis, megis aratok valamit: Hullnak a percek. Onos, csapo esoben azom S voros-kek szololevelekkel Hajlo fejem megkoronazom. Nezem a tepett venyigeket, Hajtogatom reszeg korsomat S lassan, goggel magasra lepek. A csucson majd talan megallok, Foldhoz vagom a boros-korsot S vidam joejszakat kivanok. Kis temeto a falu aljan, Olyan szelid s megis meresz: Holdas ejen szemembe nez.

Hajnalig bamulunk egymasra S olykor a lelkem is remeg: Jaj, a temeto kozeleg. Engem is visznek titkos szarnyak S mar azt sem tudom, hogy vagyok, Hogy elek-e? S a Hold ragyog. Alszik a falu, en virrasztok, Nezem, nezem a temetot: Itt van az ablakom elott. Siro, rettego felalomban Ezerszer is megkerdem en: En szallok, vagy 6 jon felem? Szeretem a beteg rozsakat, Hervadva ha vagynak, a noket, A sugaras, a banatos Csz-idoket. Szeretem az elutazokat, Sirokat es folebredoket, S der-esos, hideg hajnalon A mezoket.

Szeretem a faradt lemondast, Konnyetlen sirast es a beket, Bolcsek, poetak, betegek Menedeket. Szeretem azt, aki csalodott, Aki rokkant, aki megallott, Aki nem hisz, aki bonis: A vilagot. En a Halal rokona vagyok, Szeretem a tvino szerelmet, Szeretem megcsokolni azt, Aki elmegy. Urak, urak: belso, bus oromok, Halk mamorok. Oldokotokon egy nema all, Jeleket ad, tapsol, kormanyoz. Boldog tenger kedves hajosa 6: A vig Halal.

Piros hajon vidam kormanyos, Haho, nem mehetnek veletek? Szeretek a Semmibe szallni, Minden szepet, vakot, halalosat Ugy szeretek. Piros hajon, kek Oceanon Boritsanak be sarga kodok, Ropitsen a nema kormanyos S tiilkoljenek a kodbe-fult hajok, Az oromok.

Nem olelek tobbe, eleg volt. Nem olelt vissza, eldobott Az Elet: en szerelmesem S dert sirt ream mindig az egbolt. Elet, Elet: utcak leanya, Elfonnyadt arvan a karom. Sineket olelek S jon a halalgep muzsikalva. Mar szallnak ram a tiizes pernyek. Diiborog Babel szekere S ifjultan reszket a karom, Mar olelnek, ujra olelnek.

Elet, Elet. S jon ram-zudultan Magtalan almok bus raja, Jonnek a nagy vagy-keselytik, Jon, jon fekete szarnyu multain. S megolellek meg egyszer, Elet, Utolsot lendiil a karom S ugy fonodik be gorcsosen Kiilloibe a szent kereknek. Meghalok en szepen, szaballyal, De beszedem van a Halallal. Akarom tudni, mit hozott A szent atkozott? Mint gyermeksegem idejeben, Elalszom-e, nyugodtan, szepen? A kis alom engem nevet, Keriil es nem szeret. Szep, nagy, komoly, altatlan alom, Jo barat legyen a halalom.

Egy orias, tiizes kemence A puszta. Es en loholok. Es en loholok, loholok. Forro haragjat egyre ontja rani Piros, dagadt arccal a nap. Perzselt labam agyamig luktet, Megallnek. Nem szabad, Siess. Nem szabad, nem szabad.

Jaj annak, jaj, aki megtudja, Hogy halott. Hogy mar reg halott. Hogy mar reg halott, reg halott. Utalt beklyokert esdve futok, Gyulolom es megaldom az eszem, De ha feledni kell, emlekezem. Mindig oriilten szepet akarok S gyava kutyakent a vagyba halok. Fiaim: almok, oruletek, Apatok hu, josagos: a Halal, De meggyilkol anyatok: a Szabaly. Ket labani elhiilt s szetbomolt Gyokerekkent a melybe szallva S itt allok a feher mezon, Mint arva platan-fa.

Girhes, szomoru derekam Szokkenve biiszke lombot ontott, Lombom a felhoket veri S elhagytak a gondok. Allok: varom a Nap hugat Neman a nagy eji mezoben S koronamrol hull a level Zorgon, biisan, roten.

Nem kerdezni, hogy kit temetnek, Csengettyuzni a gyasz-menetnek. Eziist satrak, fekete leplek Alatt lobalni egy keresztet. Allni gyaszban, sulyos eziistben, Fuldokolni a faklyafustben. Zorgo arnyakkal harcra kelni, Fojtott zsolozsmat enekelni. Lepni mely, tart sirokon altal Komor pappal, nema szolgakkal. Remegve, biijva, lesve, lopva Nezni egy idegen halottra. Fazni holdas, babonas ejen Tomjen-arban, lihegve melyen. Tagadni multat, mellet verve, Megbabonazva, terdepelve.

Megbanni mindent. Torve, gyonva Borulni ra egy koporsora. Testamentumot, szornyiit, frni Es sirni, sirni, sirni, sirni. Valami dobban. Valaki minden jajt osszelopott, Valaki korhadt, ven deszkakon kopog. Egy regi ember. Mig elt, sohse volt csillag az egen S most vagyna egy kicsit szetnezni szegeny.

Lehet, hogy csak addig elek; Megcsokolom Csok-kisasszonyt. Ez az egy no erdemes lesz, Valoszinti, hogy nem el meg. Valoszinu, nem fog elni. Ez az egy no erdemes lesz. Konnyel mazolom be arcat. Aztan eredj, Csok-kisasszony, Megfizettem minden noert, Megfizettem minden percert.

Aztan eredj, Csok-kisasszony. Toff-toff, csupa kin E sargolyo diihos harca, De fatyolos Az en arcom s a Leda area. Toff-toff, a Halal Kacag. Erzi a mi hultiink. Csuf az Elet, Eljen. Mi legalabb ropiiltunk. Oszi ejben, oszi ejben Oh, be nehez Folnezni a csillagokra.

Oszi ejben, oszi delben Oh, be konnyu Sirva, sirva leborulni. Csak a szemiik nez mindig engem S akit reszketve lovagolok, Ezt a titokzatos koporsot. A bal kezemben veres kantar, Suhogo ostor van a jobban. Gyi, gyi, kergetem a koporsot. A ficko-had ztig, kereng, rohog S a szivem csak nagy neha dobban.

Es totagast allnak a fickok, Sotet van es ken-langok egnek S adnak, fme, ujabb parancsot, Trefasat, vigat es iszonyiit, Ezek a kegyetlen legenyek. Fusson, akinek nines bora, Ez a fekete zongora. Vak mestere tepi, cibalja, Ez az elet melodiaja.

Ez a fekete zongora. Fejem ziigasa, szemem konnye, Tornazo vagyaim tora, Ez mind, mind: ez a zongora. Boros, bolond szivemnek vere Kiomlik az 6 iitemere. Azert banatba sohse essiink.

Kicsi virag, szegeny virag, Ugyis eldoblak, beszelgessiink. Te tudod, hogy en adtam tobbet. Fenenek kellett, amit adtak Es az se, amit megtagadtak. Kicsi virag, szegeny virag, Hagyjatok meg lirnak, Magamnak. Magyar gomb-lyuk viraggal is bus, Rad megis sokak foga vasott. Mely, nagy szemem megbabonazott. Kicsi virag, szegeny virag, Irigyelnek a zabolasok. Mig nem jottem, koldusok voltak, Meg sirni sem sirhattak szepen.

En siratom magam s a nepem, Kicsi virag, szegeny virag, De ha megunom, altal-lepem. Sok keresnivalom itt ugy sines, Az 6 Lomnicukon mar iiltem, Tatrat es Karsztot atropiiltem. Kicsi virag, szegeny virag, Te tudod, hogy nem lelkesiiltem. En magamert vagyok s magamnak. Akkor is, hogyha notat mondok S elpusztitnak rimek es gondok.

Kicsi virag, szegeny virag, Mert irigyelnek a bolondok? Draga tudas az en tudasom S egy szekfii is sok a magyarnak. Irigy butak uznek, zavarnak. Kicsi virag, szegeny virag, Hiszen eldoblak.

Mit akarnak? Hajh, Erdelyorszag hatarszele, Hajh, regi, hires, bus Magyarorszag, J61 hal meg ott a lantos-fele. Volt, amig elt, orszagiit vadja, De, ha az ero elfut inabol, Hazafias arok fogadja. Alomlato szeme meredten Bamul a nagy, sziirke, magyar egre, Mar nem konnyes s nem felve rebben. Otthon siiti vegre magyar nap, Otthon almodik Napfeny-orszagrol S kik racsapnak: hazai varjak. Nem kellenek itt uri almodok, Menekiilj, menekiilj.

Rossz a vilag itt: dacos Hunnia Almodva vivja a regi csatat. Veri ajovot: balladat akar, Balladat, balladat. Homlokod sargult, lazas a szemed, Sejto, beteg es finom a dalod. Es akarod meg mindig a babert, Akarod, akarod? Dalaid konyvet dobd a ttizbe be, Sorvadva, varva itt tovabb ne iilj: Pocsolyas Ertol elszakadt legeny, Menekiilj, menekiilj. Paraszt zsalyakent aludt el S bus krizantem-furttel ebredt Hepehupas, ven Szilagyban. Oh, jaj nekem, hogy folebredt Hepehupas, ven Szilagyban.

Nagy akaratu, lapgazlo gemek, Ifjak es venek. Igazi dalra maig se kaptak, De itt maradtak, de itt maradtak. Zsombek-lakasu, nagyetii gemek, Santak es venek. Olimpusz ledolt, lent sir a sarban S ti rikacsoltok boven es batran. Kis akaratu, s nagy labu gemek, Ifjan is venek. Rikacsoljatok s eljetek boven, Hisz meg csak most a Nap folkeloben, Homaly-madarak, tag csorii gemek, Ehesek s venek.

Olimpusz mellett be jo pihenni, Be jo 6-hangii madarnak lenni. Nagy mereszsegu s kis vagyu gemek, Santak es venek. Ti rikacsoltok s penzt kaptok erte, Mi belefulunk bunbe es verbe, Nagyokat lepo, mocsari gemek, Ugyesek s venek. Magyar madarak, sar-falo gemek, 6sek es venek. Verje meg az Eg minden fajtatok, Rajtatok ma sem fog meg az atok, Halaszo, hizlalt, nagy nyaku gemek, Santak es venek. Elmaradt Tohotom seregetol Ama veres oszon.

Athagta a Meszest a sereg, Uszkos falvak kiildtek utana atkot S nem kereste a seregben senki Kis Barla diakot. O ott maradt a diilt falvak kozott. Viragos kunyho epult a romokra S kizoldiilt a megsebzett videknek Minden veres bokra. Ziigva nyargalt a hosi sereg A reszketo, berces Erdelyen altal.

Barla maradt, rott, szantott, almodott Egy kis szlav leannyal. Maskeppen lesz holnap, maskeppen lesz vegre, Uj arcok, uj szemek kacagnak az egre. Uj szelek nyogetik az 6s, magyar fakat, Varjuk mar, varjuk az uj magyar csodakat. Uj langok, uj hitek, uj kohok, uj szentek, Vagy vagytok, vagy ismet semmi kodbe mentek. Vagy lang csap az odon, vad varmegye-hazra, Vagy itt ul a lelkiink tovabb leigazva.

Vagy lesz iij ertelmiik a magyar igeknek, Vagy marad regiben a bus, magyar elet. Latin iitemben szallt a dal, Nem magyarul, sohse magyarul. Vergodott, vergodott a diak. Lelkeben Petrarca dalolt S keltek ujfele magyar zenek. Almodott, almodott a diak. De neha, titkos ejeken Irt s eltepte, ha magyarul irt. Zokogott, zokogott a diak. Ujjongnak a ludak, a gemek S azok a rablo, azok az osi Griff-madarak. Ar, szurkeseg, viz-goz, pocsolya S a nagy magyar Alfold felett Feszketleniil, kiverve ropdos Riadt szivekkel egy szep enekii Madar-sereg.

Lenez az arra. Fold int Nyugatrol s a sarmany-madar Nyugatra szall. Ezerszer Messiasok, A magyar Messiasok. Ezerszer is meghalnak S tidve nines a keresztnek, Mert semmit se tehettek, Mert semmit se tehettek.

Jaj, hanyszor csupan krisztuskodok S minden igem kenetesen tertil szet. Jaj, hogy elfut a tollam alol, Ami igaz, ami esztelentil Szep. Pedig a szo nekem opium, Pogany titkokat szivhatok belole S uj reszegseg vagy uj gondolat Nekem nem uj: regiek temetoje. Finom, dalos titkokkal tele A lelkem. S megse apolloi bator, Megse merek. Es ugy dalolok, Mint egy osdi, telt szajii predikator.

Egy urambatyam ropdos koriil: Mult szazadokbol nagy pipafust-szarnnyal: Egy osom. Tollamra nez, dohog S kezemre csap a fiistos pipaszarral.

Alom-leany volt: egy fojtott sikoly. Ajulva hullt egy durva szo miatt. Nyugatrol vart sokaig valakit. Nem vadbajszu, larmas, mokany nagyur, Dalos, torekeny, halk fiu legyen, Asszonyos, kosza, konnyes trubadur.

Mar regen vart s megbenult szive. Ztigott a var, priiszkolo kiin lovak Hatan erkeztek hetyke magyarok. O nem jart a Duna tajan soha, Egy halk dalu es halk csokii legeny. Esjezusnak aldozak Margitot, Ki ott halt meg a Nyulak-szigeten. Osdi, mallott. Alatta melyen, Bus boltok alatt siiket falak 6riznek egy diakot. Szazad kialszik s uj szazad lobban: A diak ott var elfeledten, Befalazottan. Lelke babona s arnyak hona, De 6 var, meg se rebben. Valami Nagyur dobta le hajdan.

Tan a varkisasszonyra nezett. Vagy biiszke dalban Zengett ujszerut vagy keseriit, Szepet vagy szent-mereszet. OS Ott var a diak. A kohaz tornya Reg leomlott. Okos lakajok S a sok tivornya Megoltek. De var, hogy sir a zar S hogy folenged az atok. S messze, tavolban, en erzem, latom: Oh, bus babonak vercse-kedve Ez az en atkom. En varok, lesek, ven konnyeket Ejtven egy pergamentre. Nagy az en bunom: a lelkem. Bvinom, hogy messzelatok es merek, Hitszego vagyok Almos fajabol S maglyara vinne Egy Iran-szagii, szittya sereg.

Johetnek: Paris sziven fekszem, Rejtve, kabultan es szabadon. Hunnia uj szegenylegenyet Orzi nevetve S beszorja viraggal a Bakony. Itt halok meg, nem a Dunanal.

Szemem nem zarjak le csiif kezek; Hiv majd a Szajna s egy csondes ejen Valami nagy-nagy, Bus semmisegbe beleveszek. Vihar sikonghat, haraszt zorrenhet, Tisza kionthet magyar sikon: Engem borit erdok erdoje S halottan is rejt Hu Bakony-erdom, nagy Parisom. Marad egy szent, szomorii legeny S annak lesz meg sirnivaloja. Jovo legeny, be irigyellek, Aki notajat akkor zengi, Mikor a mi nagy, magyar atkunk Nem sinyli, hallja senki, senki.

Szaz tornyu Kod-varos elott Strazsalt vad-kevelyen. Vesz-almu, gyonge Isten, Ki konnyes goggel mered a Napba. Olyan volt, mint en. Eskiiszom: Atyaimnak atyja. Kod-varos ingott-ringott. S az almosaknak, piszkosaknak, Korcsoknak es cifralkodoknak, Felig-eloknek, habzo-szajuaknak, Magyarkodoknak, kod-evoknek, Svabokbol jott magyaroknak En nem vagyok magyar? Megloptam a ven Iszter titkait, Titkait az arnyas Dunanak. Magyar foldon ravasz a ven kujon, Hisz latott 6 biisabb csodakat.

De akkor pletyka-kedve tamadt. Vallott nekem, nem is tudom, mikor: Tavasz volt es 6 csacska-reszeg. Tancolt, dalolt, kurjongatott, meselt, Bvidapestre fitymalva nezett S giinyos notakat fiityoreszett. Talan Szent Margit hires szigeten Allott velem reszegen szoba. Ma is felve kalimpal a szivem S hajh, mar regen kesik e nota. Ugye, Iszter, ven folyam-roka? Nagy-komoly lett akkor a ven Duna. Torkan hult vad, tavaszi kedve. Olyan volt, mint egy iszakos zseni.

Alig mert nezni a szemembe S en vallattam kemenyen, egyre. Gyonjal nekem, ven falurossza. Eredendo bun, lanyha vetek, Hidegleles, vergodes, konny, aszaly? A Duna-parton sohse eltek Boldog, eros, kacago nepek? Igaz az atok, Mit mar sokan sejtunk, oh, mind igaz: Miota 6 ziigva kivagott, Boldog nepet itt sohse latott.

A Duna-taj bus villamharito. Fel-emberek, fel-nemzetecskek Szamara keszult szegyen-kaloda. Ahol a szarnyakat lenyestek S ahol halottasak az estek. S boldogtalan kis orszagok kozott Kinyujtozott a ven mihaszna Es elrohant tolem kacagva. Zengett az Avar-domb, Nekem zengett, csak nekem. Zengett az Avar-domb, Melyedt, melyedt a halom. Vad nepe Bajannak, Bena lesz mar a kezem: Asok, csak asok.

Vad nepe Bajannak; Azt a kincset keresem. Bolond es feher valahany. Lesik a szent, tavaszi Holdat. Hopp-Sarit es Ave-Mariat Valtva es bokazva dalolnak. Khimera asszony serege, Bvita valot oldos, ahol jar. Kereszttel oket szent pap tizi S biitykos bottal hajhasu polgar. Szent Gyorgy-napon harom a tanc. Ejfelkor egy tatongo sirnak Melyebe esnek hirtelenul, Hoi rozsak es asszonyok nyflnak.

Egy sohajt horg, mert jon a Hajnal. Egy Ledat keres: rea-mered S meghal kek, csokra-torzult ajkkal. Reggel hiaba gyul a nep, Nyoma sines dalnak, balnak, sirnak: Egy-ket ver-csopp s konny-folt a falon S egy-ket bolond, verses papir-lap. Vacog a fogam s futyoreszek. Hatam mdgott jon tiz-oles Jo Csond-herceg Es jaj nekem, ha visszanezek.

Jo Csond-herceg Nagyot lepne es eltiporna. Oda keriilnek A ven szerelmi csatarok. Boldogak, kik venen szerettek, Holdg szerettek: Kiserti oket Szaz, csokos, ifju eretnek. Ugy halnak meg, hogy meg se halnak, Ha meghalnak. Tanui lesznek Nagy, olelo diadalnak.

Ifjak, akik csokolni tudnak, Bolondul tudnak, A Halal-arok Babonas partjara futnak. S pihennek a ven, csokos daljak, A halott daljak, Hanem a csokot Jutalmul orokre halljak.

Lattam mar apro szenvedelmet S lattam beteg, hosszii szerelmet. Lelkemet mar nagy valsag iilte S voltam kis almok kis oriiltje. Nehanyszor, mar-mar, szinte hittem, Nehanyszor megjelent az Isten. Isten, ketseg, bor, no, betegseg Testem, lelkem osszesebeztek. Voltam trubadur, voltam bajnok, Rossz hatgerincem szazszor hajlott. Mennyi sok mindent odaadtam, Amig ily szepen elfaradtam. Ulok, csapdos ar es hideg szel Babyloni sotet vizeknel.

Allnak, Mintha testvereim volnanak. Langolnak szennyesen es ifjan venek. Egnek S nem tudjak, hogy miert, szegenyek. Tudnak ordog-konyhan merget kavarni, Marni S nem tudnak se elni, se halni. De banat til megis mindnek az ajkan Csalfan. Akarhogy: megis az en fajtam. Faradt, szomoru a lepesiink. Mi mindig mindenrol elkesiink. Meghalni se tudunk nyugodtan. Amikor mar megjon a Halal, Lelkiink vorosen langra lobban.

Jarunk bolondul es ittasan Nagyvarosi utcakon egve, Fekete, szigoru vonalak Rajzolodnak a nyari Egre. A varos arnyas es remego, Ezer tornya, kemenye, karja Ugy mered a csokos Eg fele, Mikentha olelni akarna. Mint zavarodott szerelmesek, Pirral s pihegve szemben allnak Az Eg s a Varos. Sziviik dobog Vad ritmusara a Halalnak.

Szemvink konnyes, megis nevetvink, Fol-foltekintve vagyva, felve Arra, ki szep s kit nem ismeriink, Hideg szeretonkre, az Egre. S ott fenn az Egen, ott valahol, Egy-egy pillantast visszavetnek. Sirvan nevetiink az Eg alatt S ott fenn, ott fenn, ott is nevetnek. Fent, a Semmiben, feher, sztiz a vilag. Oh, szep a Semmi, de jobb a valosag. Jobb a sar, mint a kod s mint kod-kertben A rozsak. Tovises Pusztan, csalanok kozott Szorta elembe a kincset.

Kiszorta S viritott nyomban ezer rozsa. Dalolva jarok s aranyat szedek. Biiszken kacagom ki a tunya almot: Hiszen en rozsak kozott jarok. S csalanos szik-fold labamat tori, Dalolok, mig serked verem szaz sebben. Evoe, a rozsaligetben. Jott boros kedvvel, paripasan, Zeneszerszammal, dalosan Es mellem iilt le 6s Kajan. Duhaj legeny, fiilembe notaz, Iszunk, iszunk s en hallgatom.

Piros hajnalok hosszu sorban Suhannak el es reszegen Kopognak be az ablakon. Szent Kelet vesztett boldogsaga, Ez a gyalazatos jelen Es a kicifralt kod-jovendo Tancol egy boros asztalon S 6s Kajan birkozik velem. En rossz zsaketben bobiskalok, Az 6s Kajan vallan bibor. Fesziilet, ket gyertya, komorsag. Nagy torna ez, bus, vegtelen S az asztalon omlik a bor. Ott jarhatott egy ceda osiim S nekem azota cimboram, Apam, csaszarom, istenem.

Korhely Apollo, giinyos arcu, Palastja csusszan, lova var, De all a bal es zug a torna. Bujdosik, egyre bujdosik Veres asztalon a pohar. Sok volt, sok volt immar a jobol, Sok volt a bun, az ej, a vagy, Apam, sok volt a szerelem. Robogva jar, kel, fut az Elet Enekes, veres es boros, Szent korcsma-ablakunk alatt. Fejfajas a mamor s a hirnev. Cudar almokban elkopott A biiszke oroszlan-kor6m.

Mit akar A te nagy mamor-biztatasod? Mit er bor- es ver-aldomas? Mit er az ember, ha magyar? Penzem nines, hitem elinalt, Erom elfogyott, meghalok. Van egy Ledam: aldott legyen. Van egy par alom-villanasom, Egy-ket hivem.

S lelkem alatt Egy nagy mocsar: a fortelem. Uram, en tobbet nem iszom. Utolszor meghajlok elotted, Foldhoz vagom a poharam. Az orjas, latva vegzetet Tarsa fele nyujta kezet: Tarts meg, - vagy teged is lezuzlak! Es tompa jajjal razuhant. Elallt a hegy lelekzete, S egy percre a patak alant. A masik meghajlott bele, De felfogta es megtartotta 6t. Egyik a masikra tamaszkodva: Most igy allnak a Teremto elott. Trofeum Mint indian a skalpokat, Oreg fenyok zuzmoszakallat En a Maganytol elragadtam.

Ez a viharvert sziirke zaszlo Disziti szobam negy falat, Fenyogallyak kozott fityeg. Ha ablakomon besiivit a szel, Oly kisertetiesen lengeti, Mint fenn az ormokon. E trofeum, Ez az en iidvom lobogoja, Es boldogabb vagyok vele, Mint lehetett a Nagy Napoleon oo Marengo minden zaszlajaval. Az en szobam Nem volt ilyen szobam soha: Alacsony kis padlasszoba, De szeme egigero hegyre nez S a hegy viszont az 5 szemebe. Benne nehany butordarab, Oly durvan osszerott, - De visszadobnek minden foldi jot, Ha ezert kinalnak cserebe.

Ez az en remeteszobacskam. Koriil a falon fenyo, pafrany, Es vadvirag az asztalon. Szeretteim a nagyvilagban, Latjatok: en most itt lakom. Az ablakokon zold zsalu van: Nehez, zold pilla a szemen, De a szempillat nem csukom be Virrasszon orok-eberen. Nappal lassam, hogy fut a felho, Ejjel halljam, mit nyog az erdo, S mint zugnak koriil a vizek, - Amen. Nines tovabb. Itt hiszek. A celom - Isten tudja csak - Talan a semmi - tan az eg. Az osveny egyre keskenyebb Es egyre zengobb a szfvem.

Ugy zeng, mint egy kristalyharang. Pedig nem razza senki sem. Meg feljebb gyer fu es moha, - Majd puszta granit, vagy bazalt, Szelkiirtok hejja-riadqja, Vagy siri csend, - minden kihalt. Jovok, nem tudom mar miota. Egy ismeretlen tulvilag mar Fagyaszto aramot lehel. Megyek, - ki tudja meddig meg. Ez tan a mennybemenetel. Az Undkd Ez a kiraly. A kodkoronas, rejtelmes nagyiir, Aki uralkodik itt mindenen, Mindenbe beleszol, Mindenben benne van, Minden fenyonek O a hattere.

O az, aki mindig sejtteti magat, De nem mutatja meg, csak neha-neha, Ha tiszta este van - Es a szivekben melto ahitat. Eloszor holdvilagnal lattam Ot - oo Es nem tudtam, hogy az. Olyan volt, mint egy oriasi amy, Minden csopp fenyesseget bebonto. Nagyobb volt, mint az ej, Nagyobb volt, mint a csend, Nagyobb, mint minden eddig tudott nagysag, Olyan nagy volt, S a holdfenyben oly kicsi voltam en, Hogy neman levettem a kalapom.

Vizek ha talalkoznak Harsogva jo ket vadpatak, Egy harmadik, egy negyedik, Kiilon kis volgybol mindenik, - De egymdsfele tartanak. Alabb a sodruk sebesebb, Alabb mar malmot hajtanak, Fureszt lenditnek ronkot vagni. Mennek - es nem fognak megallni! A forraspontjuk messze-messze Rejlik az Unoko alatt, Egyike itt, a masike amott. De almukban mar latjak tarsukat, Akihez vagy ragadja oket, S a testver fele kiizdik magukat. Vadul birkoznak faval, kovel. O mennyi ahitattal nezem en! Az ott orok. Mert nincsen Julius, oly rekkeno, Mely onnan azt a foltot elvigye, A ho az Unoko menyasszonya, S orok a hoval kotott szuz frigye.

A varosokban letiportak Az egbol-esett szuz havat, Szaz saros emberlab gazolt bele, - Itt - teltol-telig megmarad. A szakadekbol felragyog az egre. Most a lelkemet mossa hofeherre. Az utolso haz A fureszmalmon till vagyok S ez itt az utolso fahaz. Ablakabol a gyertyafeny Ugy lobog ele, mint a laz Ijedt, beteg gyerek szemebol. Valami fazas osszeraz. Itten vegzodik valami Es kezdodik valami mas. Valami nagyobb hatalom. Ez itt az utolso fahaz S till rajta zajlik a vadon. Elvesz az lit a vak sotetbe.

Till rajta zajlik a vadon, Vagy hallgat; am a hallgatasa Meg sokkalta felelmesebb. Visszavonult a kis telep S visszavonulva hagyta itt Hatvednek ezt a hazikot. Es rabizta a titkait Es minden embernek-valot. Nem eloors, - hatved ez itt. Till rajta nyoma vesz az utnak, - Az embergognek takarodot funak.

Till rajta mar a patakon Rezsut nagy szalfak doltek at, Agak, kovek, kavargo tajtek, Diihongo osszevisszasag. Itt kezdodik a mdsik hatalom: Az osellenseg eloorsei. A hazikon till gyozott a vadon. A szemermes sziklak A sziklak itten oly szemermesek: Fenyoagakkal takargatjak Granitbordaik szornyu eleit. Meg cserje is akad imitt-amott, Valodi lomb, Osszel hullo, tavaszt varo level, Tiszavirag a halhatatlan zoldben.

Meg cserje is akad imitt-amott Takaronak a szuz szirtek fole. A sziklak itten oly szemermesek, Ugy rejtik a benniik lako erot, oo A lappango hatalmat. Nem kiabalnak, nem fenyegetoznek, Vad meztelensegiik', Fesziilo izmaik' nem mutogatjak. Nem iivoltik ala A magassagbol a vandor fejere: Mindjart read szakadunk, nyomorult! Hanem, ha jonne egyszer buja ember, S taposna a zoldet fejiik folott, S ugy hozna vegzete, Hogy egyszer felre lepne: A magassagbol lebucskazo teste Ezeken a szemermes szirteken Veres rongyokba szaggatna magat.

Azota vagyaimnak netovabbja A Korongyos-teto. Rola almodom nappal-ejjel, S a pici feher csillagokrol, Mik szikraznak a vad kovek kozott. Mert ugy lehet: Egy hullocsillag szallt ala oda, Ep a Korongyos tetejere. Honnan indult: ki tudja azt? Talan egy nagyvaros felett Latta utrakelni egy ifju par, Sikolto fvet elkisertek szemmel, Mig legorbiilt a sotet horizontra. Talalgattak: vajjon hoi nyugszik meg? Hat ide hullt. Ide, a Korongyos-tetore. Ezer darabra hullott szejjel, De iidvosseget megtalalta.

S minden kis resze csillagalaku lett: Igy sziiletett a havasi gyopar. Hangverseny Lent a patak zug. Ifjii cserjek vad sorenye lobog Es az oreg fenyok Inognak meltosagosan. Azutan semmi hang. Es felhallatszik ujbol a patak. Egy szelroham - S a fak folytatjak, ahol abbahagytak: Mi tortent ketszaz esztendo alatt. Es s uj sziinet. A dajkamet, ki estenkint dalol, 5 az oserdonek minden erejet A volgybe hozza le.

Megtudtam ezt is. Egyszerre diiborog Az Izvor es az ordog katlana. Az Izvor benne habzik. Pezsgo nem habzik fgy, Tokaj nedvenek nines ily ereje. Ezt nezni: mamor. Es hozza kepest rongy a szenvedely. Egy torzs fekszik az ordog katlanaban. Fenyo volt valaha, Evszazados fenyo. Az ember ronknek Levai Ferenc - Oly Szep / Varj / O Aki Igy Koszon / Egy Csokod (Vinyl) ki.

Ezota asztal volna tan, vagy agy. De mast gondolt a szel. A fergeteg Fogta es ledobta a szakadekba. Most ott pihen, S a vegitelet trombitait varja. A szoros felett osszeer a szirt, Az ordog torka szajba nyilik ott, Villognak a kemeny granitfogak, Es egy halvanykek repedes csupan Az eg. Menekiilo utadat arra vedd Lelek, kiilonben itt tart a pokol. Neha felek Ugy nyugtalanit ez a suttogas, Ezek a halk neszek, Ez az imbolygas, ez az osszejatszas A hatam megett. E halk hullasa nem tudom minek.

Itt nem hull level, Tan az Ido pereg Bus percegessel itt, az orokzoldben. A fenyves olyan kiserteties. Neha ugy erzem, hogy lepke vagyok, S felszurhat minden oreg fenyo tuje.

Egy idegen parany, Akit nem tur az osvadon magaban. De multkor egy gyokerbe botlott labam, S ahogy folneztem, Megrazta szakallat egy ven fenyo, Es fgy szolt hozzam baratsagosan: Ocsem, jobban vigyazz! S ha elvagodsz, hat csak magadra vess! Telefonpozna Elsorvadt, szaraz agai Mint bena karok, kimerednek.

Telefonpozna lett a fa: Hirhordozoja embereknek. S a tobbi kozt kell allnia. A tobbi mind faragott oszlop, Legyalult, kinyalt, sima fa, Olyanok, mint az udvaroncok. Ezen meg ott az osi kereg, Es van meg benne biiszkeseg, - S az erdore meg visszareved.

Ugy bontja meg a tobbiek sorat, oo Mint a fecsego, leha nepet Egy sotetcsuklyas aszketa-barat. Az emberek a drotot hoztak, Ott allt, utban allt, kapora jott, Nem vagtak ki - csak besoroztak. De rajta meg az osi kereg, A biiszkesege megmaradt meg, - S az oserdore visszareved. Dialog A harkaly kopogtat egy ven fenyofat. En a botomra dolve hallgatom, Mint harmadik.

Kiilonben csend lakik Koriil az erdSn. A harkaly: Mit gondolsz oreg: meddig elsz meg? A fenyo: Azt jol tudjak az istenek, Akik az eletem kimertek. A harkaly: Mit gondolsz oreg, hogy mi lesz beloled? A fenyo: Bizony mondom, nem fiigg az se tolem, Se Levai Ferenc - Oly Szep / Varj / O Aki Igy Koszon / Egy Csokod (Vinyl). A fenyo: Az ember nagynak kepzeli magat.

A harkdly: Mit gondolsz megis: Hiszed, hogy asztalt tentenek raj tad, S melled telepszik egy vidam csalad? Vagy agy leszel, mely melyen, husen altat A nap heve utan? Szolj, mit hiszel hat, ven embertelen?! A fenyo: Mit tudom en! Bolcso leszek talan. Talan koporso. Oly mindegy nekem.

Hidak Egy hidon mentem at, az Izvoron. Furcsa hidacska volt: Ket szal fenyo, Csak ligy, egymasba rova, Az Izvor lent dalolt. Egy percre en akkor megalltam ott, Behunytam a szemem, Hallgattam, hogy az Izvor mit dalol, S egy latast lattam: A Dunat lattam messze, valahol, S az Erzsebet-hid ercpillereit. Az ember onmaganak kovetelte, Az Isten azt felelte: "Nem adom. Ez itt profeta-fa. Nem fogja latni a letarolt erdot, Rabocsatok egy izzo-tiizes felhot, Magamhoz ragadom.

A piros alkonyat Mogotte jo Es megnoveszti furcsan, feketen. A fejszet vallara vetette, Mint halal a kaszat, Ugy lovagol A fenyveseken at Es megveton tekintget szerteszet.

A fenyok sotet gyulolettel nezik: A hoher ott megyen! Vajjon kivel tart ma leszamolast? Es holnap ki keriil a bard ala? S megszolal egy: En holnap meghalok, De zuhanva, meg osszezuzom ot! Es zugnak, mint az osszeeskiivok. Mar jart Mar j art a villam a fejem felett, S bujtam elole ven fenyo ala Jo helyre ep Egy csattanas: Lobogtunk volna mind a ketten: En es a kihez menekedtem. Es lettiink volna egy halom hamu, Ket elet hamuja. Bottal piszkalta volna valaki: Melyik az ember es melyik a fa?

Valami komor ahitat Ragyoghatott az arcomon: Nagy feny es nagy homaly, keverve. Mint napsiitotte havason A fellegeknek arnya. Es szembe jott egy kisgyerek. Es felnezett ream. Kicsi lelek gyolcsba, mezitlab. Valamit eszrevehetett, S mintha latna pap-bacsijat, Kalapot emelt: "Dicsertessek" E percben papnak ereztem magam, Isten papjanak, ugy mint senki mas Es osi joggal valaszoltam A kisgyereknek; Amen, mindorokke!

Vihar utani gondolatok Csak egyszer adnad ennekem Teremto Ur hatalmadat: Az elszabadult orkan erejet, A felhoszakadas Patakokat dagaszto hatalmat! Csak azt a percet adnad ennekem En Istenem, csak azt a percet, Amelyben a leomlo gorgeteg Kozepen vagja kette az utat Es a lazado elemek Kituzik zaszlajuk A halombadolt szalfak barrikadjan.

Csak ezt a percet, Csak ezt a foldrengeto percet add nekem, Isten! Tudnam, hogy mitevo legyek vele! Hogy fogom visszavaltani? Gyerekkorombol zendiil egy szo: Most tessek "szobrot allani! Mar kovetel a rengeteg: Add meg magad, nines mit csinalni! Felhagok hat egy csonka torzsre, Keresztbefonom a karom: Tegy hat velem, amit akarsz, Erdo, te szornyu hatalom. S az erdo semmit sem csinal.

E mozdulat eleg neki. Ahogy hozzadermedten allok: Alakom' szoborra teszi. S "Magany szobra"-nak nevezi. Karacsonykor A szent esten majd eljovok ide. Almaim szekerebe fogatok Es szolok fantaziam taltosahoz: Hipp-hopp, ott legyek, ahol akarok, Es alomhinton eljovok - ide. Itt minden feher lesz, - feher, s halott. Csak egy hang lesz a halott rengetegben: A ziigo patakok. Es en fenyotol fenyohoz megyek Es minden fenyot megsimogatok.

Es megkerdezem: virrasztotok meg? Es megkerdezem: hogy aludtatok? Olyan lesz, mint egy karacsonyfalang. A karacsonyfa megerkezik Mogotte elmaradt a nagyhavas, Mogotte elmaradt a rengeteg, A piacon most megallnak vele A nagy utat jart, csendes szekerek.

Vizsgalgatjak noveset, termetet, Az emberek kozt kezrol-kezre jar. Az orias lemetszett, csonka karja, A kis fenyofa: karacsonyfa mar. Csodalkozva tekintget szerteszet Es fajon leheli ki illatat. Egyben iinnepre felszenteltnek is, Halalraszantnak is erzi magat. Hanyan mondhatjak el ma veletek: 6 en is, en is hontalan vagyok! Piacra vittek a testem, s a lelkem, Es alkusznak az eletem felett. Es feher vattat aggatnak ream: Mu zuzmarat a zuzmara helyett.

Tudom: elszarad a levagott kar, oo Tudom: en vissza nem jutok soha Az osrengeteg anyakebelere. Sorsom: lapaly a csucsokert cserebe. S a vegtelen helyett egy szuk szoba. A karacsonyfa enekel Ha szuk szoba: hadd legyen szuk szoba. A szuk szobaban is terem orom, Gyul apro gyertya inseg ejjelen, 6 csak ne legyen sorsom bus kozony, 6 csak legyek a feny forrasa en, Apro gyermekek balvanyozott faja, En az idegen, en a joveveny. Ego fenyofa, ego aldozat, Akit az Isten osi otthonabol Emberek oromere elhozat.

Csak rajzolodjek melabus arnyekom S imbolyogjon a szuk szobak falan. Kolozsvdr, szeptember ho A szerzo Vallomas es eloljaro beszed Az oromszerzes programmja Beszelgetes Beethovennel Archimedes Lelkem kalit. Szita Csipkebokor A dalaimat Nemely modern psycholognak Szappanbuborek Hangszerek Megalvad a kore kiontott ver Kisero level borbereki verseimhez Mi marad meg?

Lehajtott fovel Az a mennyorszag, amely pokol Irigyseg? Malomkovek kozott A boldog buzaszem Pacsirta En eltunok Ero Irjad poeta A szepseg probaja o Vallomas es eloljaro beszed Arva nemzetseg, Erdely nepe Te, Ki szegeny lelkem' pajzsra emeled, Ki meghallgatod mindig a szavam, Ha maganybol kilepek eled: Allj meg ma velem egy szokatlan szora, Hadd legyen ez a csondes esti ora Egy fajo, nehez, komor vallomas.

Azt akarom, hogy a lelkembe lass, Melyen, egeszen, ugy, mint soha meg, Hogy lasd az arnyak nyiizsgo taborat, Kisertetek, ketsegek sereget. Fiiledbe zugjon a remek tora, Akik tort iilnek esett lelkemen, O, mert en minden percben elbukom, Es minden percben folemelkedem. Azt akarom, hogy a lelkembe lass, Es lasd, hogy az a folemelkedes Sokszor keserubb, mint az elbukas. Azt akarom, hogy a lelkembe lass, Mikor Rid hullt az ej koroskoriil, Szamuztem lelkem legbelso zugaba Mindent, mi csak nekem fajt egyediil.

Lelkem kutjaban csillagot kerestem, Es csillagokkal benepesitettem A Te estedet, a Te ejszakad. Bocsasd meg nekem, hogyha ez oraban Felpattantom a legbelso szobat. Mert Neked szolott minden enekem, Es Rolad szolott minden enekem, Es sok oramat adtam mar Neked, Ezt az egy orat add most - ennekem. Mert tudnod kell, hogy mikent viaskodtam, Hogy remegtek a gyonge idegek! S mibe keriilt, hogy hajokotelekke, Acelsodronyokka meredjenek A kenyszeruseg nagy pillanatara!

Tudnod kell, Nepem, hogy en itt hogy jartam: Szediilo fejjel es halalra valtan, Amig Neked az iidvosseg borat Es az orokeletet predikaltam. Kolozsvdr, mdrcius Az oromszerzes programmja Imre Kdlmdnnak Nem, nem, versem, te nem vagy szuveren, Es nem mindegy neked: Dobban-e mas sziv egyszerre veled A mindenseg kietlen kebelen.

Nem, nem, versem, te nem vagy szuveren. Oszlop vagy? Folotted meg egy kupola fesziil: A mindent elfedezo Szeretet. Hiaba mondod: magamert vagyok, Hiaba mondod: magamnak vagyok. Mosolyog a rejtelmes messzeseg: "Nem igaz", - mondja - es ragyog, ragyog. Nem, nem, versem, te nem vagy szuveren, Te masokert, masok szamara vagy. Oromszerzo vagyok altalad en. En, aki mas oromot ugyse szerzek, Ki az eletnek rossz cseledje voltam, S kinek egyebe sincsen, mint a versek. Nem, nem, versem, te nem vagy szuveren, Te engesztelo, aldozati lang, Szent fust vagy az Elet oltarkoven, Mindent potlo ezerjofu-noveny.

Te azert vagy, hogy elmenven, vigasztalj, Szellemet idezz, szepseget marasztarj, S megterve, megkonnyitsd az en keresztem: Hogy olyan keves oromot szereztem.

En egy vagyok s orok. Kiralyokhoz az ido mostoha! A nep, immar egyetlen hatalom, Beklyoit nem zenedben torte le? Mester, dalod orok forradalom, E harsonas kor a Te riadod! Ha lang kavarja petyhiidt veretek, Ha megdermeszt a fagyos felelem, Ha biztok, mertek, ha akartok, vagytok, Ha ernyedten a feluton megalltok: Ez mind bennem zeng; ez mind en vagyok, Bennem ziig minden forradalmatok, oo De minden, mi a ti szivetekben egett, Tisztabb lett, mert az en szfvembe tevedt.

A fold lehullhat, mint fonnyadt virag, S hervadt arcat a hideg csillagok Nezhetik. Kilobbanhat a vilag, Mint egyetlen, maganos gyertyaszal, Es rombadulhet minden foldon-egen, De nekem akkor se lesz temetesem.

Kinek almodva, - nem rogos az ut, Az ego hazba aki visszafut Egy szinehagyott ven pergamenert Csak megszokasbol, - ugy - szorakozottan, Ki letorli kozombosen a vert Arcarol, - nem sejtve, hogy sebet kapott Mert eltunodott, - elgondolkodott. A halalt aki eszre sem veszi - kinek nines erkezese felni tole Aki nem nez sem hatra, sem elore Aki, ha villan mar a gyilkos feny Az ellenseg fent elu torein - Szol Mvosen: "Ne bantsd a koreim! Elso verses konyvem megjelenese utdn Lelkem kalit, sok sziirke evig Orizett szines madarat.

Ma sok-sok almom felroppent az egig, Egy szedito, egy nem vart pillanat Pattintotta fel a kis-ajtot. Mind elropiilt. Mi haszna most, Ha oket fenn keringni latom: A hofeheret, keket, aranyost? Nem erzik a simogatasom, Es puha tolluk reg nem erzem en! Mi haszna volna bar, ha latnam Keringeni kalittol - kalitig, Lelektol - lelekig, orokke? En megoldottam mind a titkaik: Hozzdm egy se jo vissza tobbe. Igy megvetem Ms selyemagyam, S majd egykoron, - 6 vegso beke!

Az eletem ha elszitaltam, Elomlok almom fovenyebe, Fovennye, porra magam is. Csipkebokor Oly kozonseges, arva kis bokor, Koriilte gaz no, allat ratipor, Ember veresre sebzi magat rajta, A szitkot, gunyszot ozone vel hallja. O megis rendiiletlen hittel varja, Hogy egyszer egi tiizet fog az aga, S akkor, mint irva vagyon: a hegyen, A langjaban az Isten megjelen. A dalaimat aki latta, Soha ne lasson engemet, Ki szallt velem a magassagba, Ne fogja meg a kezemet. Ki merhetetlen messze tolem Forgatja konyvem lapjait, Ne lasson lakom rejtekebe, Ne kerdezze: hogy elek itt!

Kinek lelke-testvere lettem, Sziveben elo hatalom, Ne nezze szemem tompa fenyet, S a torz-mosolyt az ajkamon. Mert rongy vagyok, mit szel hasit el, Sarpalota, mely osszedol: Magamnak, simogatast, jo szot Nem kerek - varok, senkitol.

A dalaimat - becezzetek, S oh ne tekintsetek ream, A jobbik enem tiszta langja Ott eg mindenki asztalan. Nemely modern psycholognak Az irodalomtortenet modszerehez Ti hienak, akiknek vagya ehes Vetni uj, oleso predat a tomegnek - Mi kozotok a kolto eletehez?!

En nevetlen undorral nezek ratok, A halott oriasnak zsebeit Akik vigyorgo kejjel kotorjatok. Nektek vetette aranyat-eziistjet - Most feltoritek lelke zart fiokjat, Kutatva krajcarok utan - ti torpek! Lattatok, mint pusztan langoszlopot - De szamotokra egetobb titok nines, Mint kerdezgetni, mit evett, ivott? Hogy elt? Mert nektek ez fontos: az elet! Sivar, szegenyes, sziirke hattere A halhatatlan, fenyes koltemenynek!

Szappanbuborek Valaki szappanbuborekot fuj, Mindegy most, hogy Isten, vagy kisgyerek, Vildgokat kelt eletre a szaj, Mely szappanbuborekot ereget. Es szallnak, libegnek a fenyes gombok, Es szetpattannak - s elnyeli az eg. Van kolto, kinek lelke kiirt Es riadot az Ido fuj bele, Es hangjat szikla-lelkek verik vissza, Es hangjaval egy orszag lesz tele, Van kolto, kinek lelke kiirt.

S van kolto, kinek lelke aeolharfa, Es nem nyiil hozza kez, Csupan a szel, mely vegtelenbol jo, Es vegtelenbe vesz. Van kolto, kinek lelke aeolharfa. Megalvad a kore kiontott ver. Tandcs koltoknek Megalvad a kore kiontott ver, S az ejszakaba kitett lang kihul: Ne taszitsd balgan a vilagba ki, Ami tied csak, tied egyediil.

Mezitlentil a lelkedet ne add! Inkabb takarja sulyos vas tagod, Kiserje fegyverzorges lepteid' Es oles arnyek baljos alakod. Ne bontsd ki szived feltett szalait, Mint Te, ki latja ligy a lelkedet? Azt mondd, mi sokak sorsaval kozos. A tobbi Istene - es a tied. A cirkusz elott egy a ket szerep. S oly mindegy, tapsot kapsz-e, vagy babert, Vagy hagymakoszorut, "feszitsd meg"-et. A jatek fgy is, ligy is lepereg. Oly mindegy: kolto, vagy komedias, oo A cirkusz elott egy a ket szerep, A fontos az, hogy te onnonmagad' Hosnek, vagy pojacanak erezed.

Hisz lenyegeben egy a ket szerep. A fontos az, hogy te mit erezel. Ha eros vagy: csak uj ero fakad A vesszo nyoman megutott szfvedbol, S ha gyonge: lerogysz a baber alatt, A lelked fgy is, ugy is egy marad. Kotelesseg Kotelesseg: Te mazsas Kanti szo! Elonek elet-elixirje vagy, S a haldoklonak is - injekcio. Kotelesseg, Te mazsas Kanti szo, Csak Te ne hagyj el, Te maradj velem, Altass, hogy tennem kell, amit teszek, Ha oromot mar nem szerez nekem Ha torznak erzem es felszeg bolondnak, Ami lelkem lelkebol vetetett: Harsogd fiilembe irgalmatlanul: "Nem szamit, hogy Te minek erezed!

Ha nem lehetek a muzsak kegyeltje, Hadd legyek hat a fekete kovacs, Legyen dalom a gyotrelem sziilottje, S iillon formalja ki a kalapacs.

Ki hittel harcol, konnyeden halad, Hittelen vivni es remenytelen, Es celtalan - ez aztan feladat! Elonek elet-elixirje vagy, S a haldoklonak is - injekcio, Altass hat, hogy a dalom misszio, S dalolnom kell, mig szivem megszakad Kotelesseg, Te mazsas Kanti szo! Elerhetetlen Elerhetetlen Ideal Csabft, mint kutbol csillag kepe: Felhozni mind, mi bennem feny, Oltozni tokeletes Szepbe.

A vodrot szazszor lebocsatom, A vagy szaz uj kinnal gyotor, Lenn a csillag megfoghatatlan, Es tehetetlen ajulatban Ring sotet szinen a vodor. Kenyer vagyok, mindennapi kenyer, Levai Ferenc - Oly Szep / Varj / O Aki Igy Koszon / Egy Csokod (Vinyl), Lelki kenyer az ehezo sziveknek, Asztalaldas mindenki asztalan. Kenyer vagyok, mindennapi kenyer, Ha tollat fogok: kenyeret szelek. Kellek, tudom. Kellek nap-nap utan, Kellek, tudom. De nem vagyok hiii, Lehet magara hiu a kenyer?

Csak boldog lehet, hogy megerte ezt. Kellek: ezt megerteni egyszerii, Es - nines tovabb. Az almom neha kemeny, keseru, Kerges, barna, mint sokszor a kenyer, De benne van az ujrakezdes magja, De benne van a harchoz uj ero, - De benne van az elet.

Hogy roppan, csikordul minden eresztek! Hullamhegy - hullamvolgy. A hajo vesztet Erzi, - s be tavol obol es egyensuly. Vagy tan parancs ez: most emelkedj, most hulrj! Tatongo melybol zord magasba szokj fel, Scylla s Charybdis kozt Levai Ferenc - Oly Szep / Varj / O Aki Igy Koszon / Egy Csokod (Vinyl) evezz el, - S ovezzen hangulataid maganya.

Az egyensuly tan a kolto halala. Alomhalasz - sajkam eloldom, - S kivetem nyutt halomat: lelkemet. Ma hold borong a vegtelen felett. A vegtelen nekem mit tartogat? Eziisthalakat, aranyhalakat? Orvenylo melye mit fger nekem? Magam maradtam kiinn a tengeren.

A hold borong, a halo mintha telne Es mintha megfesziilne hangtalan', - Es mintha mondhatatlan sulyt emelne. A hold borong, a halo mintha telne. Borzongas fut at minden tagomon, Szivembe nyilal metszon, elesen: Hogy vajjon van-e itt haldszjogom? Borzongas fut at minden tagomon. Minek is hoztam nyutt szivem' ide? Az en szivem, s a vegtelen szive Doboghatnak-e egy iitemre ketten? Halommal ide mert is menekedtem? Egy pillanat - a halo elszakad. Hullamkezzel a melyseg visszarantja A tolvajtol az aranyhalakat.

Afelig-fogott aranyhalakat. S maskor kovacsolom, hogy szinte faj, Idezo akarattal magamat, Mint diihodt kovacs a tiizes vasat, Es ketsegbeesem, Hogy egy hangulat megkisertett, Gyiimolcs, igezo, aranyalma, Lehullni mely meg meg nem erett.

S akkor tudom: Nem sziileik ma semmi, semmi, Meddon, neman kell tovabbmenni. Elveztem magamat Hegyen, tomeg felett. A ramszegezett izzo szemeket Lattam. Lattam a nepet megremegni laztol, S varni, hogy lelkem bus csipkebokrabol Mikor csap ki a lang?

Tapsolt, zugott az emberaradat, - S en halatlan, ezalatt felfedeztem Egyetlen arcot, mely hideg maradt. A csillagok uzennek Egy kritikusnak O, mi szivesen felreallunk, Mi sapadt, beteg csillagok, - De hat, - mutasd meg Levai Ferenc - Oly Szep / Varj / O Aki Igy Koszon / Egy Csokod (Vinyl) napot, Amelynek nincsen alkonyatja, S mely szakadatlanul ragyog, Mutasd meg, kerlek, a napot!

Azert, mert kell a napmeleg, Kalaszba hivni a magot, S szokkenteni elet-csiraba: Le ne becsiild a csillagot, Mely nem foghato cel-igaba, Es maganyosan - csak ragyog, Le ne becsiild a csillagot! Rovidiilnek a nappalok, - Es az ejszaka egyre hosszabb - Oriilj, hogy vannak csillagok, - S a csillagot ne ostorozzad, Mert az ejszaka egyre hosszabb. A nappal lathatatlan csillag Az eji egre azert virrad, Hogy tetova tekinteted' Szelidebb fenyben megfiirossze - S talan - langolo nap az iirben S talan Te latod csak kiMlten, Mert Te vagy tole messze-messze.

A kulcs hozzajok: rokon szenvedes, Es rokon oromok, Tiikorre, oriastiikorre, Kiki szamara sorstiikorre Csak ugy novok. Akinek lenye nem rokon velem, Annak a pillantasa fennakad Egy fenytelen, vak, konok iivegen.

Az nem latja meg bennem onmagat, Az engem maganak szazszor felad S en szazszor megoldatlan maradok, Hieroglif, hieroglif vagyok. Isten elott fgy allok en is, Az Os-hieroglif elott, S oldozgatom, oldozgatom, De annyit ertek csak belole, Amennyi lenyemmel rokon. Ugy-e, furcsa ez? Lelke szepsege ream permetez, Mint aranyharmat Ms hajnali tajra, Fiirdik a lelkem aldott aranyaba'. Belole belem arad az ero. Koporso, hat hoi itt a fulankod? Igaz, igaz. Elgondolom: e csondes hegyteton, Mint most en, ugy fog majd bolyongani Ha engem eltemettek, - valaki, Kezeben enyem: konyv es koltemeny: Gyaszom arnya s gyozelmem fenye.

Ketfele fajdalom En nem banom a poroly zuhanasat, Ha rea, mint a granit, felelek, Ugy felelek, hogy szikrakat vetek, Szikrakat, mik lelkembol az egig Szokkennek - es aztan ottmaradnak, Elmulhatatlan fenyu csillagoknak. En nem rettegek kegyetlen kezetol A megtermekenyito fajdalomnak. En nem felek a szethullo vilagtol, Amig a lelkem eros sziklafeszek, En csak szethullo onmagamtol felek.

Attol, hogy sorsom kerdeseire Nem csendiil bennem melto felelet. A termeketlen fajdalomnak kelyhe Muljek el tolem Uram, ha lehet. Weress Margitnak Azt mondjak, hogy fenyt hintek szerte-szet - En olyan sotetnek tudom magam. Istennek koszonjetek, - ne nekem! Szomorufuz A to partjan a komor fuzeket Vilagos zoldbe oltozteti lassan A naprol-napra melegebb sugar, Megfejti teli titkat agaiknak, Smaragdragyogast tereget reajok, - Csak foldre hajlo, faradt vonalat A fuzfagallynak nem masitja meg, Nem emelheti eg fele soha.

Gyerekkoromban, - reg volt, - tan igaz sem: Anyamat Levai Ferenc - Oly Szep / Varj / O Aki Igy Koszon / Egy Csokod (Vinyl) rajzolj valamit! Rajzolt egy hazat s egy szomorufuzfat, Lerajzolhatott volna engem is, Lehajtott fejjel, ugy, ahogy most allok A toparti szomorufuz alatt.

En akkor azt kerdeztem, hogy: mi ez? Anyam felelt: Ez egy szomorufuz. En faggattam tovabb: Mert szomorii? S aztan meg arra is kivancsi voltam, Hogy: "Mikor nem lesz tobbe szomoru? Igy hallgattam el en is, valahanyszor Azt kerdeztek: Mert vagyok szomoru, Mikor nine sen ra kiilonos okom? Most mar tudom, hogy torveny alatt allunk: Elvettetnek a kulonfele magvak, Oroktol kesziilt, titkos osmagok, Egyikbol tolgy lesz, masikbol fenyo, A harmadikbol mindig rezgo nyarfa, Jegenyeve szokken a negyedik, - S az utolso, de tan a nem legkisebb Szomonifuzfa lesz talan.

Torveny e az, hogy agait lehajtsa A to tiikrere csiiggedt-komoran, Akkor is, mikor napfeny hull rea, Akkor is, mikor zoldje iitkozik, - S tavaszba fordul a venhedt vilag. Legenda Megigezte a rafent kardok elet, Kozelebol az arnyak elfutottak, - Csak messzirol kisertek. Igezo szemmel puskacsobe nezett, Mellette kendovegre elsuhant, Pirulva, szemlesiitve ment a vegzet. Masok alol kilottek szaz lovat, Mig biiszke hadi menjet 6 megiilte.

Es egyszer ligy talaltak, haldokolva A ret fiiven - megis - egy csendes este: Belul, beliil csupa seb volt a teste. Es verzo vaggyal vegtelenbe nezek, S a homlokomat neha megsimitom. Lovagga iitott a sors ko-keze, Rangot adott - de nem adott erot. Ero nelkiil, haj, mit kezdjek vele? Raforrasztott a parancsnoki hidra, - S en hidkorlatnak dulve kemlelem: Vajjon mi van a csillagokba irva? A kardmarkolat nekem - csak kereszt.

De raforrtam a parancsnoki hidra, S a kotelesseg hidja nem ereszt. A hullamok a hajot csak viszik, S az emberek - ha mellem all a szel: Hogy en vezetem: azt is elhiszik. Vagyok magamnak orok, bus talany Ejfeli arny a parancsnoki hidon, Maga sem tudja, hogy lett kapitany. A homlokomat neha megsimitom, S elgondolom: Meghalni volna jo, Allva, itt, fgy, a parancsnoki hidon.

Nagy tisztesseg nem jar ki ennekem: Vitorlavaszon-zsak - s egy vaskolonc, Mint oceani temeteseken. A haj 6 konnyeden tovabb haladna, En neman, beken szallanek ala - Es folottem a hullam osszecsapna.

Ki mondana meg zugo rengetegben: A szelvesz zug-e, vagy a rengeteg. A teremteshez ketten kellenek: A lelek - es az, ami nagyobb nala. Ezt erzem most, hogy arccal heverek A fuben, s figyelek a szelzugasra. A vihar koncertterme a vilag, De orgonai nema lelek-erdok, Szelveszre hangolt oriasi fak Valahonnan csak elindul a szel, S ahol erdot er, zugva kap bele, Es vele sohajt, reszket es iivolt A rengetegnek minden levele.

E vihar volt Beethoven mestere. Betort a sum, vak erdohomalyba, S a fesziilt hallgatast kicsenditette Egy orokkevalo szimfoniaba. Erdo nelkiil a vihar celtalan, - Vihartalanul nem tudja az erdo Kizengeni, mire hangolva van. Ily hangolt erdo vagyok en is olykor, De nema, sotet, fiilledt, rekkeno, - Korhadt agakkal fertozott vadon: Varom, hadd jojjon ihlet es ero, Emeljen fol a vihar vallain, Zsoltarba zugatva, mi bennem ep, - Es leroppantva korhadt agaim. Igy varok sokszor ihlettelenul, De megis, megis csak keszen a jora, Mig ihletem szent szelvesze talan Pihenni szallt egy csondes hegyi tora, oo Alig borzolva tiikre barsonyat, - O pihen, de en nem tudok pihenni, S meddon virrasztom at az ejszakat.

Vagy tan, a lelkem fait zugato Szabad szelvesz: eltevedt ihletem, - A vegtelenseg vandormadara - Vitorlat hajt a tavol tengeren. S csak egemen a nyugtalan pirossag: Os hirnoke a szelviharnak, jelzi, Hogy kozel napok talan visszahozzak. En visszaparancsollak.

Nem frlak le. A betut segitsegiil nem hivom, Rogzitni testetlen valod. E pillanatban nem lat senki mas, De latlak en - Es nem ftellek meltonak magamhoz. A titkos liton, amelyiken jottel, Most visszamegy. Alasiillyedsz, A fenykiiszobrol a kiilso sotetbe. Kitenni torz; vagy felszeg gyermeket Anyanak nines joga. Kitenni teged van jogom nekem. Birad vagyok, az elso es utolso.

Ne illessenek kivancsi szemek, Amivel illethetne a vilag, Azt elvegeztem en veled, magamban. Nem keriilsz muelemzok asztalara Bonckes ala. Te szanakozo mosolyra nem inditsz Senkit, s a kritikusnak homlokara Nem vesel gondbarazdat, ejsotetet. Oldodj fel ujra millio atomba, Elmenyeimnek add vissza magad! Legy ujra nyers valo, Ha eszmennye nem tudtal finomodni!

Legy lehetoseg ujra, Anyag, amelyben ott lappang a lelek, S az eljovendo teljes diadal. Vajjon meglatogatsz-e meg? Megismerem-e halott arcodat Az elo forma uj vonasain? Riaszton dobben-e belem A tudat, hogy te mar az enyem voltal? Megerzem-e, hogy elvalaszthatatlan Toled az ujsziilott, - S hogy 6 legyen, neked mar lenni kellett? De hatha megis, Hatha fgy is Utanad fordult volna valaki, - Egy ropke, percnyi sohaj, almodas? Ha talan szebbnek latta volna mas, Mit torznak lattam en, S egy szelid szoval folmentette volna Ezt a halalraitelt gyermeket?!

Fiaimhoz Idok orman dong mar a leptetek, Lelkembol-szakadt almok, Versek, ti harsonak, amiken at A siiket vegtelenbe felkialtok. Fiaim ti, - lehullo eletemnek Folemelkedo foly tatasai! Kozottetek fogok majd egykoron Az Isten szme elott allani. Ott allok majd es korbe mutatok: Nezd Uram, ezeket. Ezek az utam merfoldkovei, Az utame, mely hozzad vezetett. Ertiik bocsasd meg felszeg eletem, Helyettem ok eltek, szerettek, Ne ligy arassak, ahogy en vetettem, De ahogy ok vetettek.

Oda se hallgatok. A partok felol csipos szello tamad, Giinyolodik a szel, mint a folyo: Ven gat, mire jo zoldmoszatos hatad?! Hatamon a viz oriilten iramlik, Es naszdalt zeng a messze oceannak: Tenger es folyo egymasra talalnak. En allok egymagam. Orokke szemben a rohano arral, Vallamon komor patina-talarral. Ha nem volnek: a parton a kalaszok Elhullananak aratas elott, S posvanyba fulladnanak a viragok.

Allok - es meg nem ingat semmi csab. Se guny, se gyulolet, se szeretet. En vegigjatszom ezt a szerepet. Ha szertehullok majd egy aradaskor, S visz engem is a viz, letorve, holtan: A partok akkor tudjak meg, mi voltam.

Pedig faj a szivem, Es neha-neha reszketve oral, Es szinpazarlo osz olel koriil, - Csak szolni nem tudok. Mar reg nem lattalak, Hogy megoldanad bena nyelvemet, 5 folrantanad lelkem zsilipjeit. O milyen semmi vagyok nelkiiled. Hiszen en mindent odaadtam erted. A termofoldet sivatagga tettem, Az elet lassan elmaradt mogottem, Es eltunt, mint egy elhagyott videk, Csak Te kisertel es a messzi eg. Hat mostan el ne hagyj!

Borits be tuzzel, mint az alkony at, Toltsd ki a lelkem iiressegeit, Mint a holdfeny a szakadekokat, Add kezembe a Joisten kezet. Igaz Igaz: en vdlogattam. Kolteszetembe nem vittem bele Mas erzest, csupan azt, amelynek volt Istentol kapott nemeslevele.

Igaz: en valogattam. Tudtam: nemesseg es porlazadas Vivnak lelkemben megatalkodottan. Tudtam: az elet larmaz, kovetel. Magas maradt e szek, Nagy eszmenyekre varo, S inkabb iires, De magat mindenkinek nem kinalo. Minden futo haramja-szenvedely, Minden kis hangulat-sehonnai, Minden idetlen, torz korasziilott Nem tudta e tront meghoditani. Magas maradt e szek, Magas, s a foldnek mindig idegen, Alatta kod, folotte csillagok, Elotte vegtelen.

Egeszen sohse adtam magamat, Bar mindig magam adtam. A nem-oszintesegnek belyeget Siissetek hat ream. Mit banom en: Ott fenn kegyelmet talalok talan. A torpesegem csupan az enyem, S velem hanyatlik el, De ezreket emel A vegtelenbe zengo koltemeny!

Meteorko Ravasz Ldszlonak ajdnlom Im', ez egy tulvilagi nagykovet. Valamelyik 6s csillag-hatalmassag Mint oriasi parittyakovet, Parittyajaba tette. A foldre celzott, s hadiizenetet A merhetetlen iirbe kivetette. Siivoltve hullt oo Vilagok vegtelenjen at, S mert foldi formasagot nem tanult: A fold arcaba vagta onmagat. S most hirdeti Meltosagosan es idegeniil, Hogy van meg hatalom A foldi elet gozkoren feliil.

Csillagfeny, csillag nelkiil Fenyt latok, csillag fenyet, amint rezdiil Szedito messzesegeken keresztiil. Es elmondom, hogy be szepen ragyog Ott fenn - s e tudatban nyugodt vagyok. Pedig, mire a feny hozzamig er: Csillag - ugy lehet - nines a feny helyen. A feny, mig jott a vilagiiron at, Elfedezett egy nagy tragediat.

S a kisugarzas, mit szemeim latnak: Haldoklo langja egy halott vilagnak. Latjatok, amit a kolto mutat: Sokszor e feny is halott hangulat. Langot jelentett, friss, patakzo vert, S kiMlt, megaludt, mig hozzatok ert. Lelkek vilagiirjet hidalta at, - S mig athidalta, elveszte - magat.

Lelkek szalait csokorba kototte, S elveszett a sziv a keznek mogotte. A regi hangulat halott, halott, De nektek el meg, nektek meg ragyog. Emberaldozat A Miizsak neha verre szomjiihoznak.

Akkor a szent berek, Melynek a kolto fo aldozo-papja, Jajszoval megtelik. A Miizsak emberaldozatra vagynak, Egy ember holttestet kovetelik, Az emberet, ki a koltoben el. Hitet, szerelmet, nyugodt eletet Akarjak fiistben feloszolva latni. A Miizsak neha ily kegyetlenek. Akkor a kolto elkesziil magaval. Folmegy az oltar szeles lepesejen, Fenn a kietlen magasban megall - S ekkep fohaszkodik: "Ember, ki bennem megkotozve fekszel, Ember, kiszemelt veres aldozat, Ember, hiteddel, Ember, szerelmeddel, Ember, nyugodtfolyasii egesz eleteddel: Meghalsz.

Ne ziigolodj, Ne jajveszekelj, Irgalmat ne varj. Hogy irgalmazzak en? En csak a tonk vagyok, Amelyre le kell hajtanod fejed, En csak a bard vagyok, Amely lendiil egy foldontiili kezben: Kolto es pap es hoher egyszemelyben. Az ember lelke aztan visszajar meg De az mar csak olyan, Mint a verfolt az oltar koven, Vagy mint a holdsugar a vernyomon, Vagy mint a kod a berek fai kozt.

Az a felelmetes masik Ki vagy, te felelmetes idegen, Akit koltonek nevez a vilag, Aki megmozdulsz lelkem rejteken, Mint vulkanban a tuz? Ki vagy, Ki lelkem fait tompan ziigatod, Mignem melodiaba fog az erdo? Ki vagy, ki elzsongani nem hagyod A szivem sebeit, S lelkem halottait Temetetleniil hagyni rendeled?

Ki vagy? Hogy lehet, hogy fgy urra lettel rajtam, Hogy ajtoimon nines szamodra zar, S kopogtatasod ha nem hallanam, Dongetni kezdesz?! Ki vagy, Hogy nines szamomra oly hatalmas ur, Es nincsen oly imadott valaki, Hogy meg ne szakitnam a szot vele, Ha Te kivansz beszelni?! Ki vagy, Hogy szivem verebol taplalkozol, Es nagyra nosz, Es ejjeleim almat elveszed, Es ha olembe nyugtatnam kezem, Sziklakat hengeritni kenyszeritsz, Mik a hegyrol a volgybe visszahullnak? Ki vagy, ki meggyotorsz es iidvozitsz?

Ki vagy, ki vagy?! Mive lesz ez a keso napmeleg, Mely most fgy at meg athat engemet, S mely iden utolso melegnek tetszik? Rozsetuzze lesz lelkem ugaran, Mely mellett csillagtalan ejszakan, Nagy teli ejszakan Almok didergo tabora melegszik? Mive lesz ez a levelsuttogas, Ez a haldoklok beszelgetese? Tamad belole uj melodia: Ajtatos szivem nyarfareszketese? Karacsonyesti predikacio, Ha mar lehullt a ho?

Mive lesznek e lobogo szinek? Marad egy tisztas szivem kozepen: Kietlen telben szep oszi sziget? Es napsiitesbol, nyarfareszketesbol, Szinek pazarlo jatekaibol Szovodik-e enbennem az a beke, Mely mint egy lathatatlan sugarkeve Testvereim szivere rahajol? Mert hidd el: reank vart az osi erdo, Reank vartak a sziklak, patakok, Szunnyado lelkiik nekiink tartogattak Mi fedeztiik fel, mienk a titok. Mert ezereve tartanak a sziklak Ott nema, komor predikaciot; De nem volt, aki megertse a lelkiik, S kimondja helyettiik a nema szot.

Rab volt a fak, a sziklak lelke, rab volt, S nem tudta senki, egyediil mi tudtuk. Mi vagyunk a szabadsagharcosok: Az erdo lelket felszabaditottuk. S most vegigvissziik kunyhon, palotan, Ahova bekopogunk: szelvesz tamad, S utana talan tisztabb lesz a csend, Es talan meltosagosabb a banat.

De mindegy vegiil, hogy mikep fogadnak A kunyhok - es mikep a palotak. Mi felfedeztiink egy darab vilagot: Uj Kolumbuszok, uj Amerikat: Es az a vilag minket iinnepel. Hallod, hogy harsonaz az ejji szel? Ma felenk hozsannaz a rengeteg, Es felenk remeg minden tu-level. Rajtunk keresztiil beszel Borberek, Beszel fennszoval, beszel a vilagnak! Mint a sziilok az apro gyermeket: Mi szolni tanitjuk a Mammuth-fakat!

Emlekszel, Testver, hogy' mondja az Iras? Hogy "a teremtett vilag kinjai Az Istenfiak utan epedeznek". Most mi vagyunk az Isten fiai! Testver, ma Borberekre jer velem, Ma Borberekre kiildd a lelkedet. Szurjuk az osfenyok tovebe En a tollamat, Te az ecsetet. Kerek alatt marad a szfvem vere, Vagy folvesz egy-ket csoppet szekerere Az Ido, aki vad lovakat hajt? Es meddig viszi majd? Keres szamukra jovendo napokban Egy, a maihoz hasonlo talajt? A hivatottak sokan vannak, A valasztottak kevesen.

Es valasztottak vannak-e vajjon? A hangulatok gyuruk a tavon, De mi lesz, ha majd kisimul a to: A nep lelke, mely gyuruket vetett? De balga modra mit kerdezgetek? Ha csak egy lelket szebbe, jobba tettem, Ha csak egy szivbe szent magot vetettem, Ha csak egy langot noveltem az egig Egy iigyet vedtem utolso csepp verig: Mit erdekelnek korok, emberek, S hogy meddig emlegetik nevemet, Es meddig elek enekesek ajkan, Ha foldi parttol eloldodott sajkam?

Ha fgy eltem, ha fgy alkottam en: Beiktatodott ez a koltemeny A vilag orok fundamentumaba, Isten szivebe es onnonmagaba. S nines ami onnan kitepje, kivagja.

A Story magazin készített interjút a miniszterelnökkel és feleségével, Lévai Anikóval. Orbán Viktor és felesége meglepő titkokat is elárult a magánéletükről. Természetesen ezúttal is szóba került Orbán Viktor sportszenvedélye. – Eleven gyerek voltam, a focipályát szívesebben látogattam, mint az iskolát. Előfordultak olykor nagy baráti kimaradások is, amikért. A gyűjtőszellem úgy szabadul ki egyes emberekből, mint a szellem a palackból. Ez az a szenvedély, amely csodálatos értékeket teremt. A gyűjtők személyisége rendkívül érdekes, a tárgyak megszerzésének, vadászatának története kész regény, és akkor még nem is beszéltünk maguknak a tárgyaknak a történetéről, és arról a kultúráról, amit megtestesítenek. A. Nagyon szép napsütéses napot fogtak ki a Lévai Magyar Asszonyok Ligája hölgyei júniusi kirándulásukhoz. Mostani célpontjuk a Balaton fővárosa, Keszthely, és az élet forrása, Hévíz volt. Újabb közösségépítő kirándulást szervezett a Lévai Magyar Asszonyok Ligája. Tudvalévő, hogy Léván 12 civil szervezet és intézmény működik, mindegyik legjobb tudása, módja. Miközben áldott jó ura és parancsolja úthengerként tapos el mindent és mindenkit, ami és aki az útjába akad, és az országgyűlést a falusi kocsmával határos köpködő és késdobáló szintjén is kínos párbeszédek színhelyévé, mindenféle méltóságot nélkülöző intézménnyé degradálja, Lévai Anikó asszony a háttérben asszisztál mindehhez. Posts about szeret a férjem de written by csak az olvassa. Nem, nem a dekoratív fülbevaló teszi. Nem az alakformáló fehérnemű és rajta az előnyös szabás, a roppanósan új, élénk színű cucc, a márkás póló, a rádöntötték-farmer, az összeillő szín, az anyag esése, a tavasz színei, a leárazás remek darabja. Szent Ferencnek egy alkalom-mal megjelent a kápolnában az Úr Jézus és a Szűzanya, és arra biztatták: kérjen valami nagy kegyelmet. Ferenc azt kérte, hogy aki ezt a kápolnát meg-látogatja, teljes búcsút nyerhes-sen. A kérés rendkívüli volt, de az Úr Jézus helybenhagyta és Ferencet a pápához küldte. III. Nem egy kémia-biológia vagy akár számtankönyvet tulajdonítottak neki, hiszen szerette ráírni a nevét a mások által elkészített munkákra. Szeretett tetszelegni. Ugyanígy van ezzel Lévai Anikó is, a mi diktátorunk felesége, aki saját magát “egyszerű háziasszonynak vallja”, de nagyon szeret a középpontban lenni. Search the history of over billion web pages on the Internet. Lévai Anikó sok év után már nem vezeti a listát, lecsúszott az ötödik helyre, Ráhel viszont a negyedik helyet gyűjtötte be magának, rögtön újoncként. Érdekes az egész lista átrendeződése, sokat elárul a magyar közviszonyokról, hogy Bártfai-Máger Andrea, a nemzeti vagyonért felelős tárca nélküli miniszter tört. Lévai Katalin – Kiss Róbert. Nők a közéletben. A hazai közélet az elmúlt években jelentősen megváltozott: a társadalom több információhoz jut, a közemberek képzettebbek és kritikusabbak lettek, kialakították saját elvárásaikat a közéleti szereplőkkel szemben.


Sitemap

Irresistible Force - Bee Gees - Still Waters (CD, Album), Seduce, Back Out - Bob Marley - One Love (CD, Album), Elisir (3) - Elys Im Dysterwald (CD), As Cabanas Do Tédio - Os Lacraus - As Cabanas Do Tédio (Vinyl), Human Nature - He Dont Love You (CD), These Hands - Hank Snow - The Best Of Hank Snow, Vol. II (8-Track Cartridge), Amor Sentimental - Juan Eduardo - Amor Sentimental / Partire Manana...Cuando Este El Rocio (Vinyl)

9 Replies to “ Levai Ferenc - Oly Szep / Varj / O Aki Igy Koszon / Egy Csokod (Vinyl) ”

  1. Mazujind says: Reply
    Ismét telt ház előtt tartotta a lévai Juhász Gyula Alapiskola anyák napi ünnepélyét immár hagyományosan, május első vasárnapjának délutánján a Junior kultúrközpontban. A rendezvény, Dsida Jenő: Hálaadás című nyitóversét Tóth Tamara adta elő, majd az iskola Pitypang néptánccsoportja „Virágom „ című csokra következett, melyben a gyerekek villőzést.
  2. Akad még olyan politikus, aki állja a szavát. Amikor Rodrigo Duterte Fülöp-szigeteki elnök június végén elfoglalta a hivatalát, mindenkit előre figyelmeztetett: hatéves mandátuma „véres” balnalatelesupprosivadisbere.coinfo telt el másfél hónap, s Ronald dela Rosa rendőrfőkapitány elégedetten.
  3. Munka1 CD Nu LP CD-R Nu maxi vinyl Oldies LP Oldies-hungarian vinyl 7" Oldies-international vinyl 7" artist title label genre balnalatelesupprosivadisbere.coinfo year Al Caiola Kalinka / The James Bond theme.
  4. Lévai Anikó sok év után már nem vezeti a listát, lecsúszott az ötödik helyre, Ráhel viszont a negyedik helyet gyűjtötte be magának, rögtön újoncként. Érdekes az egész lista átrendeződése, sokat elárul a magyar közviszonyokról, hogy Bártfai-Máger Andrea, a nemzeti vagyonért felelős tárca nélküli miniszter tört.
  5. This banner text can have markup.. web; books; video; audio; software; images; Toggle navigation.
  6. Aug 30,  · A halászatot, halételeket és a néphagyományokat bemutató rendezvényen a látogatók megismerhették és meg is ízlelhették Lévai Ferenc harcsás-lecsóját és készítésének fortélyait.
  7. Lévai Ferenc - Tizennyolc sárga rózsa rajo50 Feltöltés ideje: Keressük a dalszöveget. Címkék: lévai ferenc tizennyolc sárga rózsa. Kategória: Zene. Feltöltötte: Domonkos Vilmosné Irén | 6 éve. Látta ember. Értékeld! Kommentáld! Ez egy válasz üzenetére. mégsem. Hozzászólások. Ládi Rozália üzente 6.
  8. Tortára hab jött, egy mosodányi. Ömlött az ariel. Kétharmadára emlékszem még. Ő nem kureli el. És hiába csípi azt a néhány szemet, mint wasabi a szád, azóta tényleg, ha Felcsút támad, beszedi Öszöd. Stadionjából a pajtára lát, ahol néhányszáz traktor áll. Üzenet ez egy nemzedéknek, aki .
  9. Meglepő tud lenni, ahogy a kisbabánk, kisgyermekünk szopási szokásai időnként megváltoznak, átalakulnak. Erre a saját élményeken túl több segítségkérő telefonhívás is ráébresztett. A kecskeméti LLL-csoport egyik beszélgetéséhez gyűjtöttem össze a szakirodalomban található tudnivalókat az egyes korszakokról, a kis történetek pedig vagy a beszélgetés közben.

Leave a Reply